22.rész

   





- Annyit eszel, hogy nem fogsz beleférni a ruhákba. Mi ütött beléd ?- hirtelen nem tudtam jó kifogást találni, kétségbe esetten néztem magam elé- Csak nem félsz a repüléstől ? Így jönne ki rajtad ? Ne félj , nem lesz semmi baj!
- Igen, picit parázok a repüléstől.- ez egy jó kifogás volt, bezzeg ha tudná, hogy mi is az igazság, tuti kinyírna...
   Órák múlva végre megérkeztünk New York-ba. Már úgyis eléggé zsibbadtak a lábaim és rám jött néhány hányinger, amit szerencsére kitudtam magyarázni.
- Nem gondoltam volna, hogy ennyire nem bírod a repülést. Sajnálom, de tényleg.
- Ugyan semmi baj, nem a te hibád, de tényleg.
- Az a lényeg , hogy innen tovább már busszal fogunk menni. Ugye azt bírod??
- Remélem...
   Elfoglaltuk a bérelt házunkat, és kiosztottuk a szobákat. Nem értem, hogy kettőnkre miért kellett egy 8 szobás lakás. Az én szobám gyönyörű fekete-fehér-piros színekben pompázó elegánsan berendezett szoba volt.
- Na hogy tetszik?
- Nagyon szép, de mond csak, miért kellett nekünk egy 8 szobás lakás ? Szerintem egy 2 szobásban is kényelmesen elfértünk volna.
- Nem véletlenül van ez így, itt tartózkodásunk alatt még fognak hozzánk csatlakozni páran.
- Mégis kik?- nem volt jó előérzetem.
- Majd meglátod!!
- Kérlek szépen, ne szórakozz velem!
- Kérsz csokit?- ezzel a kérdéssel együtt mosolyogva ellibbent mellettem. Persze ki ne tudna ellenállni a csokinak.
-Igen, kérek!
     Leültünk csokit enni és közben a ruháiról beszéltünk. Minden terve nagyon tetszett, és a kész darabok is elnyerték a tetszésemet.
- Na és Jinxx nem lesz a modelled ? Láttam, hogy férfi ruhákat is terveztél.
-Neki most a fellépések fontosabbak, és már egyébként se jövünk ki úgy, mint régen.
- Miért ? Mi a baj ?
- Mintha már nem érezném azt amit régen. Nem az, hogy nem szeretem, mert szeretem, csak már nincs meg az a tűz.
-Sajnálom Sammi. Valahogy csak fel lehetne lendíteni a kapcsolatotokat. Nem lenne jó, ha nektek is vége lenne.
- Na de ne szomorkodjunk. Jó lenne ha felpróbálnál pár ruhát, megnéznénk rajtad pár sminket és utána megnézzük a helyszínt!
  Az idő gyorsan  telt a ruha próbálgatásokkal és a sminkekkel. A helyszín is megfelelő volt.
- Tudod Clare, most a ruhák éppen jók voltak rád, de ha továbbra is nassolsz, akkor már nem lesznek jók rád.
- Bocsika. De olyan finomak.
     Másnap már a bemutató volt. Sammi folyton telefonált. Volt amikor Jinxxel dumált és amikor meglátta, hogy közelben vagyok, arrébb ment. Nem értettem miért. Valamit biztosan titkol előlem, de hogy mit azt nem tudom, remélem nem valami meglepetés lesz, de ha mégis akkor az ne legyen  kellemetlen. Lassan itt volt a kezdés ideje, nekem újabb rosszul létem volt. Nem örültem, hogy pont most kellett ennek is jönnie, most gyorsan rohanhatok a mosdóba.
  Épp az ajtónak  támaszkodva ültem a wc kabinban, amikor kopogásra lettem figyelmes, és valaki a nevemen szólongatott.
- Clare, minden rendben ? Jól vagy?
Furcsa volt, ez nem lány hang volt itt a női mosdóban, Kellemesen mély volt, szinte simogatta a fülemet, nem akartam elhinni, hogy ő van itt. Csak a képzeletem játszik velem, ebben biztos vagyok.